A magángyűjtők és a múzeumok hagyományosan segítik egymást – és ugyancsak régóta rivalizálnak. Napjainkra a kortárs művek árszintje is annyira megemelkedett, hogy azokat zömmel magánosok szerzik meg, majd kölcsönadják a múzeumoknak. Ám a szakmai nyilvánosság révén e művek ára még feljebb kúszik, ezért a gyűjtők visszavonják letétjüket, s a műtárgypiacon értékesítik az alkotást. Felmerül a kérdés: támogatták a múzeumot, vagy kihasználták árfelhajtó szerepét? Míg az ilyen és hasonló dilemmák kritikai elemzése külföldön számos fórumon zajlik, idehaza csak mostanában tudatosodik a fontosságuk. Ezt a hiányt igyekszik pótolni ez a könyv a magán- és közgyűjtemények, továbbá a vállalati támogatók viszonyrendszerének körbejárásával. Az esettanulmányok a hazai kortársgyűjtést történeti és nemzetközi összefüggésben vizsgálják, tematikus fejezetekben, teljességre törekvő forrásjegyzékkel. Ébli Gábor (1970) esztéta, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Elméleti Intézetének docense.
