A szőlőhegyi népi építmények (pincék, présházak, szőlőbeli lakóházak) organikus kapcsolata a tájjal (esztétikai és funkcionális szempontból is) rendkívül tanulságos a mai építészet, tájalakítás és a természeti értékeket tudatosan használók számára. Ezek az építmények fontos és pótolhatatlan ismeretek hordozói, amelyek a népi gondolkodás épített lenyomatai. Kialakításuk és működésük vizsgálatával közelebb juthatunk a hagyományos, évszázados tanulási és tapasztalási folyamat során kialakult tudáshoz. Erre az ismeretanyagra alapozva, de a jelen kor technológiáit alkalmazva, korszerű és ésszerű építészeti megoldásokat kapunk a könyvből. A fejlődési folyamat néhány évtizedre megszakadt, és ez nem tett jót sem az épített környezet ezen szegmensének, sem a szőlőtermesztés és borkészítés kultúrájának, de fokozott erőfeszítéssel, odafigyeléssel és érzékenységgel újra rálelhetünk a helyes útra.