Sok útkereső kényszerül arra, hogy komoly áldozatokat hozzon földi élete során. Ez gyakran a kiszolgáltatottság, tehetetlenség érzésével jár, és könnyen megingatja a hitét. Az áldozatát ily’ módon megélő ember még nem tökéletes. Nem tökéletes, mert néha fáj neki a viszonzatlanság. Még vágyai vannak, amelyek elismerésről, szeretetről, elfogadásról szólnak. Nem tökéletes, mert időnként még kívülről várja a megváltást. Ha magadra ismersz, ne ijedj meg! Jó úton jársz. Kihasználhatóságod egyik oka az, hogy a jót, a szépet akarod szolgálni. Áldozataid nem azt jelentik, hogy rossz az út, csupán annyit: Nem értél még célba. Mégis, mind gyakrabban és mélyebben érted, hogy csak egyetlen bűn létezik, a tudatlanság, és ez valamennyi szenvedés forrása. Így bármilyen bűn, amit kint vagy bent látsz, gyógyítható hiánybetegséggé szelídül. A hiányzó Tudatosság pedig mint a vas vagy a vitamin a szervezetedből, Szeretettel pótolható. Minden lépésed ezt a pótlást és a gyógyulást szolgálja. Mindegy, mennyi nehézség vár még rád, minden áldozatod közelebb hozza az út végét; Teljes, ragyogó, Öntudatra ébredő Éned feltámadását.
