A XX. század a tudományos forradalmak korszaka. A fizika, a kémia, a biológia, a genetika, a pszichológia, az agykutatás és számos más tudomány területén is egymás után születtek megdöbbentő, a „józan paraszti észnek” gyakran ellentmondó felfedezések, amelyek mára fenekestől forgatták fel a hagyományos természettudományos világképet, szinte sokkolva a tudományos közvéleményt. Ennél talán még meghökkentőbb, hogy az európai ember által gyakran lenézett, primitívnek és pogánynak minősített több ezer éves ősi civilizációk egykori bölcsei mintha már ismerték volna ezeket a tudományos eredményeket, az azokból levonható következtetéseket és következményeket. Az ősi szakrális szövegek tanulmányozásakor megdöbbenve vehetjük észre, hogy ezek a bölcsek tudhattak valamit a relativisztikus kvantumelméletről, az univerzum működéséről, a legmodernebb mélylélektani, biofizikai és genetikai ismeretekről. Dr. Héjjas István legújabb könyve közérthető és olvasmányos módon mutatja be az ősi ezoterikus vallási tanítások és a modern tudományos felfedezések közötti párhuzamokat.
