Ki ne szeretne ma médiasztár lenni? Műsort vezetni, valóságshow-ban, filmben vagy legalább egy reklámban szerepelni? Ha meg aztán az ember nem tartozik a menők közé, nem tűnik ki sem izmaival, sem a tanulmányi eredményeivel, ráadásul zűrös családja van – lesifotós apukája éppen lelép otthonról, anyukájának meg hol a gazdag fogorvos, hol az autós oktató udvarol -, akkor természetes, hogy kapva kap a lehetőségen: szereplőválogatásra, majd filmezni hívják. Dóka Péter regényének kamasz hőse, Sali az iskolai élet hétköznapjaiból hirtelen egy másik világba csöppen; megkapja egy film főszerepét, majd egy reklámfilmét is. Színházi és filmrendezők bukkannak fel körülötte, producerek irányítják lépéseit...
Olvass bele! Részlet a műből:
(...) július 13. vasárnap
Csikk reggel hétre értem jött a légkondicionált Mercijével, és nem sokkal fél kilenc után megérkeztünk az agárdi strandra. Már felállt az egész stáb, csak rám vártak, meg arra, hogy kisüssön a nap. Egy asszisztensnő rögtön beküldött az öltözőbe, azt mondta, ha majd rajtam lesz a fürdőgatya, akkor mindent elmagyaráz. De aztán sem magyarázott el semmit, csak annyit mondott, a fürdőgatyám nem elég jó, a kezembe nyomott egy másikat – egy kanárisárgát zöld csíkokkal –, és visszaküldött az öltözőbe. Aztán odavezetett három bronzbarna, nagyon jóképű és izmos ?ckóhoz, akiknek a válláig értem, és sorra kezet kellett fognom mindegyikkel. Elég kellemetlen volt, és most utólag igazat adtam a girhesnek: tényleg nyápic vagyok, úgyszólván nincs is izomzatom, kizárólag csontból és bőrből állok. Odasúgtam Csikknek, hogy szerintem nem vagyok elég jó alkatú ehhez a szerephez, esetleg pár nap múlva, ha már gyúrtam egy kicsit. Csikk vigyorogva végigmért: – Dehogynem, Salikám! Pont jó vagy! Aztán a rendező – egy hórihorgas, vékony hangú ember – elmesélte, miről fog szólni a reklám. Egy csenevész kamaszt fogok játszani, aki egy csomó izmos fér? mellett áll a strandon. Ez eddig nem tűnt nagy kihívásnak. Mindegyikünk a markában fog tartani egy-egy mobiltelefont, de csak nálam lesz pont az a telefon, amelyet reklámozni szeretnének. A ?ckók is meg én is a telefonunkkal játszadozunk, amikor felbukkan egy csodálatosan szép, fürdőruhás nő, akinek a bikinije éppen olyan színű, mint annak a mobiltársaságnak a logója, amelynek a készülékét reklámozzuk. A fér?ak magabiztosan kacsingatnak a nőre, én persze csak lopva merek rápillantani, inkább játszom tovább a mobilommal. Aztán a nő közeledni kezd felém, én pedig ijedten pislogok, mert elképzelni se tudom, hogy egy ilyen szexbomba mit akarhat tőlem. A következő képen már együtt megyünk egy tóparti faház felé, én átfogom a nőci karcsú derekát, ő pedig mellettem riszálja a popsiját, melyet változatlanul olyan színű bikini fed, mint a telefontársaság logója. Én közben a szuper mobilommal – melyet a szabad kezemben tartok – képeket készítek a nő arcáról, ahogy mind a negyven fogával nevet. Aztán odaérünk a házhoz, előreengedem őt az ajtón, visszafordulok, az arcom mellé emelem a telefont – fontos, hogy jól látható legyen a márkája és a képernyőjén a nő képe –, hatalmasat kacsintok, és becsukom magam után az ajtót. Ezután majd egy mély fér?hang eldörmögi a reklámban, hogy ez a legjobb telefon a világon, és megnevezi a típusát. Zárásként azt a kattanást halljuk, amit a telefon ad ki fényképezés közben, és egy fotót látunk: a nő levetett bikinije kifordítva hever a földön. Az én kanárisárga fürdőgatyám mellett. Meg kell mondanom, tetszett az ötlet, és a forgatás is egész simán ment. Amikor idétlen arcokat kellett vágnom, mindenki nevetett, még az operatőr is, az izmos fér?ak pedig irigykedve néztek. Ami a nőt illeti, ő külön szám volt. Elkísérte az ügynöke, aki elég szórakozott ember lehet, mert időnként rajta felejtette a kezét a nő fenekén, és a nő is elég szórakozott lehet, mert ő meg elfelejtett ezért szólni. Pedig én rögtön szóltam volna a helyében, mert az ügynök egyáltalán nem látszott kellemes embernek: kövér volt és pici, mindig azt képzeltem, hogy amikor leveszi a kezét a nő fürdőruhás popsijáról, ott marad a tenyere koszos nyoma. Amúgy nagyon idegbeteg nő, állandóan hisztizett és mindenkivel kiabált. De azt meg kell hagyni, amikor jött a felvétel, istenien tudott mosolyogni. Hét felé indultunk haza, mert a stáb egy kis partival ünnepelte meg, hogy elkészültek a felvételek. Csikk egész úton bömböltette a zenét, nem is szóltunk egymáshoz. Pedig lett volna mit kérdeznem, nagyon fúrta valami az oldalam. Amikor befordultunk a Hegedűs Gyula utcába, nem bírtam tovább, Csikkhez fordultam, és túlüvöltöttem a zenét: – Nem azért választott engem, mert csúnyább vagyok, mint Lorenzo? Csikk elmosolyodott, és lejjebb vette a hangerőt. – Lorenzo egy nagyon kedves ?ú, helyes kis po?kával. A világon rengeteg ilyen helyes srác rohangál. Téged viszont nem lehet összetéveszteni senkivel. Aki egyszer látja az arcodat, az nem felejti el. – Ennyire csúnya vagyok? Odaértünk a házunk elé. Csikk ünnepélyesen felém fordult. – Ideje bejelentenem valamit. Holnap felhívom az anyukádat, és megbeszélem vele, hogy ezentúl a menedzsered leszek. Te leszel az első számú sztárom, a favorit. Szivarral úgy döntöttünk, igazi médiasztárt faragunk belőled. Azt hiszem, ez válasz a kérdésedre. Csikk kezet rázott velem, és elhajtott. Néztem a Merci után, és arra gondoltam, ha sztárt akarnak faragni belőlem, akkor mégsem lehetek annyira csúnya! (...)
Dóka Péter honlapja: www.dokapeter.hu