A kozmikus tan azonos Istennek a teremtésben való megnyilvánulásával. Valóban összetett! De, ami a kozmikus doktrína tanításában az evolúciót egyszerűen Isten pszichikai csavarjaként magyarázza. Azt a benyomást hagyva az emberben, hogy Isten egy Nagy és Végtelen Lényből egyfajta mechanikus newtoni óraművé redukálható. Ennél azonban sokkal többről van szó.
Minél feljebb haladunk a síkok között, bár az ezoterikus elmélet hajlamos arra, hogy mindezt elvontabbnak írja le, valójában a dolgok sokkal összetettebbek, élénkebbek, dúsabbak és hihetetlen bőségben telítve vannak élettel. Ez azonban az élmény egy másik formája.
A legtágabb, bár egyszerű analógia az lenne, ha a magasabb szinteken való létezést egy Bach-fúga rendje szerinti valamihez hasonlítanánk - ami egyesek számára valóban meglehetősen száraz absztrakciónak tűnhet, de ami a ráhangolt és művelt fül számára maga a megnyilvánulás. Istenség, harmónia és égi rend. A valóságot nem könnyű fogalmakkal leírni. Erre a feladatra próbált megfelelő választ adni a szerző, aki számtalan ezoterikus értekezést és könyvet írt különböző ezoterikus témákról.
