Az ?eszkimóknak több mint kétszáz különböző szavuk van a hóra. Agyi kapacitásunk alig tíz százalékát használjuk. Sörre bor mindenkor. Szerzőink megannyi elterjedt és bizarr tévhitet, összeesküvés-elméletet, rémtörténetet és kamufigyelmeztetést gyűjtöttek össze ebben a könyvben, öt fő motívum köré csoportosítva. Az egyes legendák tartalma mögé nézve igyekeznek felfejteni keletkezésük körülményeit, és szakemberek, vagy épp az anekdoták főhőseinek segítségével felderíteni azok cáfolatát is. Szóbeszéd, legenda, tévhit, átverések – ki hinné, hogy ezek mind komoly műfajok: a nemhivatalos hír- és álhírközlés fajtái. A sztorikat keringető eszközök mára már kibővültek az internettel, s általa érdekes új műfajokkal: manipulált képek, lánclevelek… Ha az olvasónak kedve támad kalandos utazást tenni az informálisan keringő történetek kaotikus világában, ez a könyv iránytűt ad a kezébe. Történetein végigvezetve két kérdésre is választ kapunk: egyrészt, hogy vajon mennyi lehet igaz mindabból, amit az adott sztori állít, másrészt – és egészen biztosan ez a fontosabb kérdés – vajon miért állítja mindazt a sztori, amit? Miért nem apad az emberiség álhírtovábbító kedve, miért szeretjük elhinni a bizzart, a kirívót, a hihetetlent? Vajon mit „intéz el” a pszichénk, amikor hiszünk a szóbeszédeknek s továbbadjuk őket? Milyen tanulság rejlik a nevetséges pechtörténetekben, a hátborzongató rémesetekben vagy az érzelmeinkre apelláló szélhámosságokban? Az emberek az információ jelentős részét mind a mai napig bizonytalan eredetű közlésekből szerzik. Mióta a világ világ, mindig létezett az informális hírcsatorna, és máig „üzemel” az agóra. A hajdani kocsmát, kispadot, vállalati büfét részben már felváltotta a blog, az sms, az e-mail. E fórumokon a száraz tényközló híradásoknál nemegyszer jóval izgalmasabb és tanulságosabb életanyaghozjuthatnak hozzá a sztorizni szerető emberek, s a hallottakat később, ha sokszor nem is tudatoson, tényként mesélik el egymásnak. Talán épp maguk ruházzák fel azokkal a kis kiegészítőkkel, amelyektől a történet még hitelesebbnek hangozhat… Az újságíró szerzők – akik nem mellesleg a városi legendákkal foglalkozó internetes oldalt is szerkesztik – munkájuk során maguk is több olyan tévhitbe, példamesébe botlottak már, amiben legendavadász tevékenységuk előtt még szilárdan hittek, nem ritkán előszeretettel mesélték baráti körben. De szégyenkezésre nekik sincs okuk. miként az olvasónak se, ha ennek az érdekes és szellemes kónyvnek a végére érve rádöbben, hogy éveken át mesélt kedvenc torténetei igazából a képzelet szüleményei. Ne hagyjuk, hogy az orrunknál fogva vezessenek, nézzünk a sztorik mögé a legendavadászokat követve!