A vámpírhit egyidős az emberiséggel, s a vámpíroktól szóló rémmesék szerte a világon félelmet keltenek. Bár a vámpírok a különböző kultúrákban testi alakjukban eltérhetnek egymástól, egyvalami összekapcsolja őket: emberi vérre van szükségük a fennmaradásukhoz. A népi hiedelemvilágban a vérszívó szörnyek nemritkán szeretteiket kísértik, s bajt kavarnak vagy haláleseteket okoznak volt lakhelyükön. Gyakran úgy írják le őket, mint akiknek felfúvódott a testük, arcuk pedig lilás-vöröses színű. Ezt a színt az erekben maradt vér kölcsönzi ezeknek a halálon innen rekedt, élőhalott lényeknek. A 19. században a vámpírok irodalmi ábrázolása homlokegyenest különbözött a népi hiedelemvilág vámpírjaitól. Megjelentek az aszott, sápadt vámpírok, akiknek kimerültsége sötét szenvedélyükről árulkodott. Ez volt az az időszak, amikor a vámpírregék szülőföldjükről, a Balkánról és Kelet- Európából továbbterjedtek Nyugat-Európába. Mindez tömeghisztériát váltott ki az Óvilágban; számos tetemet hantoltak ki ekkoriban, hogy karót döfjenek a szívükbe, s így véget vessenek a vámpír garázdálkodásának. A modern próza pallérozott, vonzó vámpírja 1819-ben jött világra, ekkor jelent meg John Polidori A vámpír című novellája. Mégis Bram Stoker 1897-es Drakulája a műfaj leginkább meghatározó alkotása, amelynek hatása a 21.századi népszerű vámpírkönyvekben, vámpírfilmekben, televíziós sorozatokban és videójátékokban is tetten érhető. A vámpírnak, e gótikus hősnek magánya kölcsönöz különleges aurát. A bukott angyalok tragikus szépségét árasztja magából, s bármekkora természetfeletti erővel is rendelkezik, végzetes függősége végtelenül kiszolgáltatottá teszi. Modern alakjában- akár Stephenie Meyer Alkonyat sagájában, akár a Vámpírnaplók című televíziós sorozatban képtelen teljesen elkötelezni magát a halandó hősnő mellett, és kénytelen titokban tartani sötét titkát. Idővel persze fény derül e titokra, ám a hősnő még ekkor is meglátja ezekben a modern vámpírokban a jóság egy szikráját, ami megválthatná őket- dacára annak, hogy egy harapással a másvilágra küldhetnék őt. Az sem ritka, hogy a hősnő nem tud ellenállni az örök fiatalság és a szerelem kísértésének, s maga is vámpírok közé lép, osztozik megrendítő sorsukban.
