A történettudományban mára elfogadottá vált, hogy a korábban kissé lebecsült jelentőségű elbeszélt történelem az írottakkal egyenértékű forrás. Ebből kiindulva a kötet az angol nyelvű Oral Historynak nagyrészt a szerző által újonnan felkutatott és egyúttal magyar nyelven első alkalommal közreadott forrásanyagára támaszkodik, és veti össze az új információkat a Mindszenty-irodalom eddigi amerikai és magyar forrásaival. A következtetések levonása a már gyakran idézett egyes források újraértelmezésével is jár.
Mindszenty József bíboros közel tizenöt éves (nagy)követségi menedékének amerikai szereplői közül az évek múltán számosan adtak interjút. Az olvasók számára a mindennapok és azok színes epizódjai mellett a menedék 1956. november 4-i kérésének és kivételes megadásának lehetséges csatornái, továbbá fő- és mellékszereplői lesznek a legizgalmasabbak. Vajon Mindszenty hajnali visszahívása a Parlamentbe lehetett-e már a menedék tudatos előkészítésének az első lépése? Miről tudott, vagy nem tudott a hajnalban felébresztett bíboros, amikor budai palotájából visszaindult az épületbe? Valójában hány csatornája volt a menedékérésnek, és ki volt annak a kezdeményezője? Bevontak-e a folyamatba közvetítőt, és amennyiben igen, vajon ki lehetett az? Hogyan viselkedett a frissen Budapestre érkezett Edward Wailes kinevezett követ, amikor november 4-én reggel nyolc óra előtt néhány perccel Mindszenty bíboros a szemtanúk számára váratlanul megjelent a kapuban? Egyáltalán hogyan lehetséges, hogy mindezen lényeges eseményeket még ma is jótékony homály fedi?
