Tudtam, hogy egyszer bekövetkezik. Tisztában voltam a rákom prognózisával. Előbb vagy utóbb ki fog újulni. Kitolhatom a határidőt, nyerhetek néhány év haladékot. De semmi olyat nem tehetek, amitől a daganat örökre eltűnik. Hát így állunk. A vész, amitől mindig tartottam, arcot öltött. Visszaesésem után fel kellett tennem magamnak életem legsúlyosabb és talán legfontosabb kérdését: ha kiújult a betegségem, pedig rákellenesen gondolkozom, táplálkozom, mozgok, lélegzem és élek, akkor mi marad A rák ellenből? Ezt a könyvet azért írtam, hogy választ találjak erre a kérdésre. De az írás arra is alkalmat ad, hogy elbúcsúzzam mindazoktól, akik kedvelték előző könyveimet, vagy hallgatták előadásaimat. Bárhogy lesz is, mélyen hiszem, hogy ez a búcsú nem az utolsó. Mert búcsúzni többször is lehet. "Bensőséges és megrendítő könyv, melyből sugárzik a remény." - (L'Est Républicain)