Amikor két társa meghalt, minden élelmiszere és felszerelése eltűnt egy gleccserhasadékban, Douglas Mawson még mindig százhatvan kilométerre volt az alaptábortól. Az Ausztrálázsiai Antarktiszi Expedíció vezetője 1913. január 17-én egyedül, az éhhalál szélén húzta maga után szánját, hogy visszajusson a táborba, mivel szánhúzó kutyái elpusztultak. Ekkor Mawson maga is lezuhant egy gleccserhasadékba, és csak egy beülő tartotta meg a levegőben, a szakadék keményre fagyott hó pereme alatt lógva. Egy verssor adott neki erőt ahhoz, hogy visszahúzza magát a felszínre. Mawson néha csak kúszva tudta folytatni útját, és egyik éjjel azt vette észre, hogy talpáról teljesen levált a bőr. Február 8-án, amikor tántorogva, felismerhetetlenül koponyaszerűre fogyott arccal megérkezett a táborba, az első csapattársa, aki meglátta, csak annyit tudott kinyögni: - Te melyikük vagy? Ez az izgalmas és szinte hihetetlen beszámoló megadja Mawsonnak az őt megillető helyet a legnagyobb sarkkutatók és expedíciós vezetők között. A kötetet Frank Hurley, a híres ausztrál fényképész képei illusztrálják, amelyek közül sok még soha nem került publikálásra Ausztrálián kívül.
