Virginia Galilei, a nagy tudós legidősebb leánya alig töltötte be tizenharmadik életévét, amikor apja elhelyezte őt egy firenzei apácazárdában, ahol három évvel később Maria Celeste nővér néven öltötte magára a fátylat. Minthogy a leány az alkalmi látogatásokat leszámítva nem találkozhatott apjával, szüntelenül levelezett vele, amint azt 124 fennmaradt (és Galilei által megőrzött) írása is tanúsítja. Ezek a levelek most első ízben jelennek meg ebben a kétnyelvű kötetben magyarul és eredeti olasz nyelven, kiegészítve Dava Sobel bevezetésével és jegyzeteivel, amelyek történelmi kontextusba helyezik az írásokat.
