Dr. Spilsbury nagyon izgalmas személyiség volt, ahogy kortársai mondták, egy igazi Sherlock Holmes. Hivatását illetően ugyan patológus volt, csakhogy a boncolások elvégzése után ő maga is aktív szerepet vállalt a fontosabb gyilkossági nyomozások során. Ő „tette fel a térképre” a patológusokat, újításaival ő léptette át a patológiát a XX. századba. A Magányos szívek gyilkosa történetének idején már a belügyminisztérium patológusa titulust viselte.
Az írónő szinte már betegesen őszinte, az emberek érzéseivel a legkevésbé sem törődő, ám őket végtelenül pontosan megfigyelő karakternek írja le – és a korabeli beszámolók szerint nagyjából ilyen is lehetett.
A sorozat első krimijében dr. Spilsbury remek megfigyeléseivel mozdítja előre a rendre elakadó nyomozást. D.L. Douglas egy tág tablót tár elénk ebben a feszes tempójú regényben: egy arisztokrata család és a törvényesség határán élő szereplők élete és bűnei fonódnak össze, hogy dr. Spilsbury és a rendőrség kibogozzák a szálakat.
A szerző erőssége, hogy egy átlagos kriminél sokkal mélyebben megismerjük a karaktereket. Több szereplő fejébe is beleláthatunk, és ezáltal sokkal közelebb kerülnek hozzánk. Bőven akadnak nagyon is szerethető karakterek ebben a krimiben. Viszont a klasszikus krimik rajongói is jól járnak, hiszen egy (illetve több, egymásba érő) jól megcsavart történetet kapnak. A történet gyorsan halad, nincsenek benne elmélázások, felesleges tájleírások, viszont annál többet megtudunk az egyes szereplők gondolatairól és motivációiról.
