Cassandra sosem gondolta volna, hogy a mogorva öregasszony valaha is beszédbe elegyedne vele. Akárhányszor összefutottak az udvaron vagy a kapuban, Madame Landeville épphogy biccentett és már sietett is tovább hosszú, foltos szafaládé-kutyájával. Az pedig végképp fel sem merült benne, hogy eljön a pillanat, amikor szófukar szomszédja beköltözik hozzá. Cassandra egy szép napon mégis arra eszmélt, hogy az élete összeomlott, az emberi kapcsolatai összekuszálódtak és Madame Landeville éppen a kutyáját eteti az ő konyhájában. Ahogy Cassandra igyekszik rendszert teremteni a káoszból és újraépíteni az életét, szép lassan megérti mogorva lakótársát és megszereti a kutyát, akit az öregasszony valami furcsa oknál fogva Poissonnak, azaz Halnak hív. Második regényem szerelemről, barátságról, örömről és bánatról szól és nem utolsósorban arról, hogy mennyire mások a dolgok, mint aminek látszanak, ha az ember képes és hajlandó a felszín mögé látni.
