Czilli Aranka (Kovászna, 1982) költészete fájdalomból és örömből szőtt pillanatmintás égtakaró. A mindennapok szinesztéziája a székely táj és ember lírai lenyomata. Érzéki és érzékeny versvilág, nem harsány, nem hivalkodó, inkább finom és elegáns, ugyanakkor határozott és karakteres. A gyerekkor számtalan emléke, a hovatartozás, az identitás, a családi kötelékek, a nemzet, a haza, a hit leitmotívumok, e köré építkezik a költő. Olyan, akár egy szeletnyi ég, hol csillagmintás, hol felhőcsipkés, egyszer vakítóan kék, máskor pedig vészjóslóan kökényfekete.
