.. ha nincs a lányom, akinek elkezdtem mesélni Csodalóról és Kószálóról, a gödöllői tanyán élő lovakról, akik közül Kósza, csupa jó szándékból, annyi galibát tud okozni, hogy Csodának mindig van mit helyrehoznia.
... ha nincs a fiam, akinek tovább meséltem a két ló történeteit, s aki fölvette hangszalagra a rögtönzött meséket, hogy többet hallhassa, aztán mellém ült, és megvárta, amíg leírtam őket. ... ha nincs valaki, aki egyetlen rajzzal el tudta mondani mindazt, amit én sok-sok szóval próbáltam.
... és végezetül, ez a könyv egyáltalán nem jöhetett volna létre, ha nincsenek olyan felnőttek, akik szeretnének érteni a gyerekek nyelvén, mert tudják, hogy sokat lehet tanulni tőlük - de, minthogy a fentiek mind voltak, így Csoda és Kósza is itt van a könyvben, már csak olvasni kell róluk, és néha nyeríteni helyettük, jó hangosan, lószívvel, ahogy ők is szokták: Nyiiii-ha- ha-ha- ha-ha