Az elmúlt évek szerzőt ért terhei és örömei érlelték a könyvet. Főbb motívumai: a személyes veszteségek – 2008-ban felesége, 2011-ben író-rendező fia, Czigány Zoltán elvesztése –, valamint a világ nyugtalanító jelenségei. A szívhez szóló sorok az előbbiek emlékébe kapaszkodnak, az aggódóak az utóbbiról szólnak. A kötet a magyarázat és a végső kapaszkodók keresésének – a hitnek, az Isten-lét egyetemessége megélésének és a teljes szeretetnek – a dokumentuma. Vallásos jellegű magyarázatkeresés ez – versben és prózában – az élet legbonyolultabb kérdéseire valamiféle általános egyetemesség nézőpontjából. Ebben a költő további segítőtársai: a művészet, a zene, erkölcsi értékeink, örömre való képességünk és egy remélt új világrend, a könyörületesség globalizációja és a szeretet civilizációja. Megjelennek azok is, akik ehhez a világlátáshoz élete során elvezették a költőt: Rónay Györgytől kezdve Ferencsik Jánoson, Solti Györgyön, Weöres Sándoron, Ottlik Gézán, Borsos Miklóson, Barcsay Jenőn át egészen Szabolcsi Bencéig, Amerigo Totig, Kodályig, Pilinszkyig és Petrovics Emilig. A kötet finoman meghangolt ívéhez a prózák valóban hátteret adnak. A könyv a költő öregkori lírájának fontos dokumentuma.
