A Szépművészeti Múzeum 17. századi olasz rajzgyűjteményéből kiválasztott és közölt lapok nemcsak a főbb művészeti irányzatokról adnak reprezentatív képet, hanem a korszakra jellemző témakörökről, azok arányairól, a vallásos témák túlsúlyáról is. Tükrözik a mitológiai hagyomány általános ismeretét, az allegorikus kifejezésmód iránti előszeretetet, a táj, a portré önálló megjelenését. A fej- és alaktanulmányok, a különböző kidolgozottsági fokot képviselő kompozícióvázlatok révén hűen dokumentálják a festmények, freskók, metszetek készüléséhez vezető utat, az olasz művészekre jellemző gondos rajzi előkészítő munkát.
