A monográfia témája a Tanácsköztársaság egyházpolitikája. Megtudhatjuk belőle, hogyan találkozott az ateista ideológia a vallásos néplélekkel, hogyan reagált a hazai reformátusság a korlátozó intézkedésekre, milyen kiútkeresések, hitvalló megnyilvánulások kísérték az eseményeket, hogyan dolgozta fel ezt a korszakot az egyház- vagy a történettudomány. A Tanácsköztársaság alatti egyházi élet releváns mondanivalót hordoz az 1945 utáni történelem kutatása számára is.
A kötet ezzel a korszak egy eddig feltáratlan részletének bemutatására vállalkozik. A Tanácsköztársaság nemcsak az egyházakat és a vallási élet képviselőit támadta, hanem a népi vallási élet triviális elemeit is: betiltották például a húsvéti tojások festését. A kötetből megtudhatjuk, hogy hol és ki tiltotta be az istentiszteletek tartását, és kik voltak azok a személyek, akik együttműködtek a tiszavirág-életű hatalommal.
A szerző ezenkívül bemutatja történelmünk e rövid életű, de annál véresebb korszakának ritkán tárgyalt eseményeit. A Tanácsköztársaság 133 napját részleteiben vizsgálja, és a feltett kérdésekre levéltári kutatásai alapján ad válaszokat. Ahogyan a lazarista rend tagjai, akik a Budapesti Református Teológia épületének padlójáról mosták fel a saját vérüket, úgy az ország sem sejthette még akkor, hogy mindez nem elszigetelt esemény a magyar egyháztörténetben, hanem a huszadik század borzalmas nyitánya.