A könyv Elefántcsooparton az "akanok" hatalomgyakorlását (1960-2000) és annak következményeit követi nyomon. Az 1960-ban függetlenné vált állam első elnöke, a keresztény és akan Félix Houphouét-Boigny erős kézzel, de mindig párbeszédre törekedve vezette az országot (1960-1993). A társadalom gyarapodásához vezető uralmának utolsó éveiben azonban Nyugat-Afrika korábbi, leginkább a kakaótermesztésnek köszönhető "gazdasági motorja" kimerült, ami az "etnikai olvasztótégely" szétesését vonta maga után. "Afrika bölcsének" távozása az élők sorából, könyörtelen utódlási harchoz vezetett, melyből a keresztény és akan Henri Konan Bédié (1993-2000) került ki győztesen. Az új elnök egy új identitáspolitikát ("tiszta elefántcsopoartiság") hirdetett meg és ültetett át az alkotmányba, valamint a büntetőpolitikába. Ez soha nem tapasztalt etnikai, vallási, konfliktusokhoz, állampolgári diszkriminációhoz, a külső és belső migránsokat egyaránt érintő idegengyűlölethez, etnikai tisztogatáshoz, államcsínyhez, kaotikus választásokhoz, polgárháborúhoz (2002), hatalmai válsághoz vezetett. 2011. óta a muzulmán és diula közgazdász Alassane Quattara az ország államfője, de még nem minden elefántcsontparti köztársaság elnöke. A 2000-2010 közötti elnök, Lauren Gbagbo a Nemzetküzi Büntetőbíróság hágai börtönében ül, amíg az említett identitáspolitika elszenvedőivel és áldozataival közömbös új emlékezetpolitika Henri Konan Bédiét az elefántcsontparti nemzet legnagyobbjai közé emelte...