Csengeri Hajdu Sándor ifjúsági regénye finom iróniával, derűs bölcsességgel mesél gyermeki csínytevésekről, körmösökről és tenyeresekről, barátságokról. A színes epizódok fölidézik az 1930-1940-es évek falusi iskoláinak rendjét, az első fénykép emlékét vagy a falusi csizmavásár édes-bús történetét, elfeledett arcok, sorsok bukkannak föl a múltból. Az emlékképek egymás után peregnek, hogy a háború keserűségein át az 1950-es évekig együtt izguljunk a főhős boldogulásáért. A könyv a visszaemlékezés távolságtartó és mindent megszépítő nosztalgiájával szólít meg minket. A szerző aranydiplomás tanár, újságíró, író és krimináltörténeti kutató, jelentős számú szépirodalmi és bűnügyi tárgyú írás szerzője. 1989-től Embernek maradni című regényének megjelenése óta anyai nagyapjának nevét is felvéve, Csengeri Hajdu Sándor írói néven adja közre műveit. Az 1959-től rendszeresen publikáló alkotó népes olvasótábort gyűjtött maga köré. Írásainak kedvelői bizonyosan szívesen fogadják legújabb önéletrajzi regényét, amely egy eszes falusi legényke útját meséli el a tanári diplomáig.
