Szépirodalmi műveiben a két világháború közti időszak középosztályának életét, a kor atmoszféráját ábrázoló író vadásztörténetei igazi kikapcsolódást jelentenek a vadászat és a vadászirodalom szerelmeseinek. Kemény és férfias erőpróbák, ízes, vidám és izgalmas kalandok elevenednek meg mesteri tolla nyomán, miközben elmeséli, mi történik akkor, ha a vadász ír, az író meg vadászik. A kedélyes történetek, a kacagtató baklövések vagy a nagy trófeák begyűjtése valójában csak álca. Az író igazi célja az, hogy megízleltesse velünk a természet titkait, megossza velünk a vadászszenvedély izgató élményét, és hogy bensőséges vallomást tegyen a természet szeretetéről. Az állatok, a fák, a patakok, az erdő ugyanúgy hősei ezeknek a történeteknek, mint az ember: a vadász. A vadász mind természetjáró írja bevezetőjében. Megtanul olvasni és gyönyörködni a Természet nagy könyvében, és ezzel megismeri a maga kicsiségét és az Alkotó nagyságát. Az igazi vadászok, akiket nem a testi ügyességük, hanem a lelki berendezkedésük tesz azzá, mind istenfélő és jó emberek. Csathó Kálmán vadászelbeszélései épp olyan szórakozást és művészi élvezetet jelentenek annak is, akinek sohasem volt puska a kezében, mint a legvérbelibb vadászoknak, mert színes, szuggesztív erejű előadásuk szinte belevonja az olvasót az erdő ősi szépségű élményeibe és kalandjaiba.