Egy csendes szavú, mindig mosolygó asszony, Csanda Mária gazdag belső világa tárul fel előttünk ennek a könyvnek a lapjain. Tárcái elgondolkodtatók, könyvismertetései pedig mindig alaposak, tájékozottak, ugyanakkor a lényegre fókuszálók. Míg recenzióit komoly szakmaiság, egyfajta jó értelemben vett fegyelmezettség jellemzi, addig igazi személyisége, mély érzésű világszemlélete leginkább rövid prózáiban és tárcáiban mutatkozik meg. Egy nyugodt, állandóan szemlélődő és elmélkedő ember írásai ezek: a gyermekkori emlékek, egy hirtelen jött zivatar vagy egy városi biciklizés – mindegy. Mindenütt ott van ez az elmélkedő-reflektáló látásmód tele életszeretettel. Mindenben meglátja a szépséget, legyen az egy szobor vagy éppen a tócsában visszatükröződő fák. Nem lehet, nem érdemes ezt a könyvet egy szuszra elolvasni. Inkább kóstolgatni, ízlelgetni kell, mint a jó bort. Néhány naponta elővenni, elolvasni belőle egy-két írást, s feltöltődve életszeretettel visszatérni a rohanó hétköznapjainkba. Kollarits Krisztina irodalomtörténész