A XV. század hajnalán egyfajta mesebeli légkör lengi be Európát. A művészek ekkor még - akárcsak az előző évszázadban - csupán luxustárgyakat készítő kézművesek, akik világi, lovagi témájú freskókkal díszítik a paloták falait, aranyba borítják az oltárokat, és látványos miniatúrákkal ékesítik a könyveket. A quattrocento első évtizedeit még a gótika határozza meg. Gentile da Fabriano és Pisanello a legdivatosabbnak számító festők, az építészetben pedig még a katedrálisok korának gótikus stílusa uralkodik. A tartalomból: - Az európai udvarok művészete: Az internacionális gótika - Gondosan ábrázolt természet, mesebeli hangulat - Pompakedvelés és elbeszélőkedv - A miniatúrafestészet mint a művészet "húzóágazata" - Építészet és szobrászat Az ókor tanulmányozása - Róma és az antikvitás felfedezése - Egy új formanyelv régi szavai - Az újfajta művészegyéniségek - A körplasztika és a mozgás újrafelfedezése - A régiségek: a műgyűjtés újfajta megközelítése A perspektíva felfedezése - Az újítók - A közvetítők - A kísérletezők - Az ideális város - Az oltárképek - Tájképek madártávlatból A valóság analitikus leírása - A fény a németalföldi festészetben - A portré műfaja az észak-európai festészetben - A szakrális témák hétköznapi értelmezése a németalföldi festészetben - Tájábrázolás a németalföldi festészetben - Kereskedelmi és művészeti kapcsolatok Észak- és DélEuurópa között - Vallásos hit és realizmus (...)