1952 júniusában halott nőt találtak egy dél-kensingtoni szállodában. Meggyilkolták. Túlélte a háborút, aztán meghalt egy szerelemféltő tébolyult kezétől. A nő Christine Granville, háborús hősnő volt. Egy könnyű életet kedvelő lengyel arisztokrata és gazdag, zsidó származású felesége gyermekeként a háború kitörésekor mindenáron segíteni akarta országát és a szövetségesek harcát. A titkosszolgálathoz kerülve Nagy-Britannia egyik legbátrabb, számos kitüntetéssel rendelkező titkos ügynöke lett. A bátor és vonzó asszony – szeretők sorát hagyva maga mögött – számtalanszor átsíelt a Kárpátokon a megszállt Lengyelországba, hogy Magyarországra menekítsen lengyel katonákat, hozza és vigye a dokumentumokat és információkat. Aztán Egyiptomban és a Közel-Keleten teljesített szolgálatot, majd a megszállt Franciaországban dobták le ejtőernyővel, ahol a rádiósok élettartama a hat hetet is alig érte el. A kesztyűjében átcsempészett felderítési adatok jelentős mértékben segítették a szövetségesek háborús erőfeszítéseit. Sikerei elismeréseként György-érdemrenddel, a Brit Birodalmi Érdemrend (OBE) polgári fokozatával és a francia Croix de Guerre-rel, Háborús Kereszttel tüntették ki. A kémnő, aki sokakat szeretett című művében Clare Mulley feleleveníti a félelmet nem ismerő, gyakran eléggé öntörvényű, szilaj, de a környezetében szinte mindenkit megbabonázó nő rendkívüli történetét.