„Saját előfeltételezéseinek folyamatos megkérdőjelezésével a Sötét Éden az összetettség egy ritka fokát éri el.”
SFX
„Döbbenetesen jó, teológiai árnyalatokkal színezett sci-fi.”
The Guardian
„A Sötét Éden az egyik legkülönlegesebb, legegyedibb “elveszett kolónia”-történet, amit valaha olvastunk.”
Strange Horizons
Azon a bizarr, nap nélküli bolygón, amit Édennek hívnak, a Család 532 tagja az Erdő lámpásfáinak fénye és melege alatt talál menedéket. Az Erdő mögött a Havas Sötét hegyei terülnek el, ahol olyan csípős a hideg, és olyan mély az éjszaka, hogy még soha nem kelt át rajta élő ember.
A Család Legvénebbjei még emlékeznek a legendákra egy olyan világról, ahol a fény az égből jön, és ahol a nők és férfiak olyan hajókat építettek, amelyek az eget is képesek átszelni. Ezek a hajók hozták őket is ide a Legvénebbek szerint – és a Családnak meg kell várnia, amíg az utazók visszatérnek.
De az ifjú Vöröslámpás John megszegi az Éden törvényeit, darabokra töri a Családot, és megváltoztatja a történelmet. El fogja hagyni a járt utat a járatlanért, bemerészkedik a Sötétbe... és felfedezi az igazságot a világukról.
A Sötét Éden éppen annyira sci-fi, mint szépirodalom; részben tanmese, részben egy felkavaró fejlődésregény, ami a sötét, baljós szépség meglepően eredeti földönkívüli világában játszódik, egy egyszerre lenyűgözően egyszerű, mégis megdöbbentően sokoldalú prózába ültetve.
Chris Beckett 1955-ben született Oxfordban. Írói pályája előtt szociális munkásként dolgozott, jelenleg az írás mellett előadó a Cambridge-i Egyetemen. Két novelláskötet és négy regény szerzője. A The Turing Test című kötetéért 2009-ben Edge Hill-díjat kapott, míg a Sötét Édenért 2013-ban a rangos Arthur C. Clarke-díjjal tüntették ki.
