"Impresszió, napfelkelte (Párizs, Musée Marmottan)" ezt a címet kapta Claude Monet egyik kisméretű festménye a "Festők, szobrászok és grafikusok anonim egyesülése" első kiállításán, 1874-ben. Az eseményre készülve Monet elvonult gyermekkora városába, Le Havre-ba. A kiállításra az itt festett tájképek legjavát válogatta be. A katalógus összeállítását az újságíró Edmond Renoir - a festő fivére - vállalta magára. Renoir kifogásolta Monet képcímeinek egyhangúságát: a sorozat a nem túl fantáziadús Le Havre-i látképek címet kapta. Volt közöttük egy hajnali órákban festett kis tájkép, amely a kékes ködben úszó kikötőt ábrázolta. A párában fantomszerűen elmosódott vitorlások előtt fekete csónakok körvonalai siklanak; a nap narancssárga korongja éppen ekkor emelkedik a látóhatár fölé, narancsszínű fényhidat fektetve a tengerre. Nem is klasszikus értelemben vett festményről, inkább gyorsan odavetett, spontán tanulmányról van szó: a festő így tudta megragadni azt a tünékeny pillanatot, amikor a rezes napkorong és a tenger egy pillanatra megdermednek, mielőtt a vakító napfény átváltoztatná a táj látványát." Részlet a könyvből