Szemlélődjünk! – javasolja Byung-Chul Han, hogy ezzel ellensúlyozni tudjuk a gyorsulásként érzékelt időzavart és a mélyén meghúzódó diszharmóniát. Az esszé izgalmas történelmi időutazáson keresztül mutatja be, hogy az újkortól kezdve az aktív élethez ragaszkodásunk olyan munkakényszert teremt, amely az embert dolgozó állattá, animal laboransszá fokozza le. A mindennapi rutinjainkat jellemző hiperaktivitás lehetetlenné teszi, hogy az időt kiteljesedésként éljük meg. Számos gondolkodóra, köztük Heideggerre, Nietzschére és Arendtre támaszkodva a szerző amellett érvel, hogy a korunkat jellemző időválság leküzdéséhez a szemlélődés újratanulására van szükség. Életünk időt, teret, időtartamot és tágasságot nyer, ha visszaszerezzük ezt a képességet.
