Regény a mindent felemésztő érzelmekről, a féltékenységről és az árulásról, melyben a szerelmi játszmák lényege tárulkozik fel. Félix és Edit szerelme egyszerre elsöprő és kínzóan fájdalmas, hevesen lángoló és szívből gyűlölő, védelmező és támadó, ahol az elmulasztott szavak megbosszulják magukat, s a bizalmatlanság rémisztő árnnyá nő. Vajon túl lehet-e lépni a sérelmeken, fátylat lehet-e borítani a múltra, s megláthatjuk-e valaha is a másikat úgy, amilyen az valójában?
Bruck András neve jól cseng az ÉS olvasóinak körében. Most egy másik arcát ismerhetjük meg.
„Örökösen hullámhegyek és hullámvölgyek között vergődő viszonyuk során Félix még soha nem látta ilyen kristálytisztán kettőjük helyzetét: egy szerelmi kapcsolatban bármelyik fél sérüljön is meg, végső soron a szerelem kap halálos sebet. Mi lesz most velük? Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy örvényben vannak, amely egyre mélyebbre húzza le őket.” (részlet a regénybő~l)
„Néhány mondatot, saját magamról – ez volt a szerkesztői kérés. Akkor legyen inkább pár szó a szerelemről. Azért arról, mert az hasonlít legjobban az életre: egyszer annak is vége lesz. A könyv, amelynek borítóján most ez áll: Elárult szavak, sokáig Ez volt megírva címmel élt bennem. Végül az történt vele, mint annyiszor az élettel, a szerelemmel: másképp alakult. És sosem tudhatom már, alakulhatott volna-e jobban” – Bruck András