Ki lesz a legfiatalabb budapesti boszorkány?
Ez a kérdés izgatja a mesés történet két hősét, Analitika és Anarchia boszorkányokat. Sürgősen találniuk kell ugyanis egy harmadik társat, különben elveszítik varázserejüket. Végigjárják Budapest utcáit, bekukkantanak az ablakokon, huncut leánygyermekek után szimatolnak, majd úgy vélik, meg is találták, akit keresnek: Lizit, jobban mondva (ahogyan ők értik) Alizit, a boszorkányos, talpraesett kislányt, akit aztán végigkísérnek keresztül-kasul a városon.
Lizi pedig nem marad sokáig egy helyen, a boszorkányok nem győznek loholni utána, amúgy láthatatlanul: mert a kislány édesapjával együtt bebarangolja a várost, megcsodálja a legérdekesebb köztéri szobrokat, a Lánchidat, a Várat, a Halászbástyát, beülnek a Ruszwurm cukrászdába, régi budapesti albumokat lapozgatnak, rajzolnak és festenek… Közben Lizi rengeteget kérdez, vitatkozik, kíváncsiskodik, és mesél, és beszél, és rányitja apja szemét is olyan dolgokra, amelyeket a felnőttek maguktól sose vennének észre, hiába koptatják évtizedek óta a nagyváros flaszterét. Azaz a könyv érdekes kalandozás Magyarország fővárosában, így (a magyar és a tervezett idegen nyelvű fordítás esetén) a külföldi gyerekek érdeklődését is felkeltheti.
A boszorkányok végül kislány nélkül maradnak ugyan, de megkerül elveszettnek hitt harmadik társuk, Amnézia, aki épp csak elfelejtett visszaváltozni kutyából boszorkánnyá, így az ő történetük is szerencsésen végződik, mehetnek a Gellért-hegyi boszorkányszombatra.
A fordulatos, kedves gyerekkönyv még a mesét olvasó felnőttek számára is sok tanulsággal szolgál, hiszen a Magyarországon élő belga grafikus szemével olyan csodákat láthatunk a mi megszokott, néha talán kicsit megunt, megkopottnak vélt Budapestünkön, amelyeket magunktól sose vettünk volna észre…
A 64 oldalt, illetve az előzéket is teljes oldalas, változatos grafikák díszítik, melyek elsősorban Budapest műemlékeit, látványosságait mutatják be, így például a Margit-szigetet, a budai Várnegyedet, az Állatkertet...