A népzenekutatás nagy utat járt be a romantika lelkes érdeklődésétől a 20. század elején kikristályosodó modern tudományszemléletig, miközben megszületett a kutatás tárgyának pontos meghatározása, a népzene fogalma is. A klasszikus hőskort a módszeres kutatás viszonylagos nyugalma követte. Akkor még senki sem sejtette, hogy milyen gyökeres változást hoz majd a következő századforduló. Beköszönt a digitális kor.
Ez a könyv erről a változásról szól. Történeti távlatokba helyezi az információkezelés fogalmát, megvizsgálja a zenefolklóradatok viselkedését a digitális térben, visszavetítve a korszerű információkezelés szempontrendszereit a múlt népdalrendezési stratégiáira. A téma kontextusa megkövetelte a népzenei rendezéstörténet rövid áttekintését és a népzenei rendezés gyakorlatához kapcsolódó fogalmak egységes keretben történő újraértelmezését is. Feltárul a folyamat, amely során az egyszerű adatból – értelmezés után – információ keletkezik, majd a digitális térben többdimenziós tudáshálóvá válva önálló életre kel. Ilyen módon – nagyságrendeket lépve – nagy mennyiségű információt lehet feldolgozni, feltárva az elődök által felhalmozott forrásanyag eddig láthatatlan belső összefüggéseit.
