A valdensek – kicsiny létszámuk ellenére – egy napjainkban is aktív közösségi életet élő, 12. századi eredetű keresztyén vallási csoport. Rendkívül értékes, ősi kultúrát őriznek, hagyományaik, szellemi hagyatékuk páratlan a maga nemében. A reformáció előtti időkben is a sola scriptura elve szerint élték vallási életüket, és saját nyelvükön olvasták a Bibliát. A hangsúlyt a Szentírás szövegének egyéni megértésére és személyre szóló értelmezésére helyezték, missziós tevékenységük, közösségi életük, puritán életmódjuk, egyházszervezetük felépítése egyaránt rokonságot mutat a későbbi reformált egyházakkal. Miután 1184-ben III. Lucius pápa eretnekséggé nyilvánította a valdens tanokat, főként a mai Észak-Olaszország területén található Alpok völgyeiben találtak menedékre és alakították ki azt az életmódot, amely lehetővé tette fennmaradásuk hosszú évszázadokon át. Miként tudtak fennmaradni? Milyen családi, iskolai, gyülekezeti hagyományok, értékközvetítés jellemző rájuk? Milyen kultúrát, szellemi hagyatékot őriznek a valdensek? A kötet többek között ezeket a kérdéseket járja körül, bemutatva a valdensek társadalmi és vallási életének, történelmének és kultúrájának a magyar olvasók előtt eddig rejtett világát.
