"...[Bodor Ádámot] olvasván egyáltalán nem gondolunk szavakra: megaláztatásokra gondolunk, kiszolgáltatottságra, reményre, fagyra, dérre, erdőre, bűzre, medvére, pálinkára, férfira, nőre. A bársonyfenekű Elvira Spiridonra, a nagy fehér cubákú Aranka Westinre, a buja tündérből szőrös állattá változott Connie Illafeldre, Bebe Tescovinára, akinek a szeme éjszaka világít, mint a hiúzé....Hogy mindez realizmus e vagy szürr vagy mágikus - ezen manapság nem érdemes studírozni. Vagy sohase is volt? Egyre bizonyosabb, hogy valaki álmodik minket. E könyv után növekvő kíváncsisággal és konstans rémülettel kérdeznénk, hogy mi van, ha ez a valaki felébred. Ki?" Esterházy PéterRészlet a könyvből:"Nyiratkozás közben, Gábriel Dunka üvegesműhelyében találtak rám a hegyivadászok, és mindjárt magukkal is vittek alaktanyára. Az erdőbiztosi irodán Coca Mavrodin várt rám, arra kért, még aznap költözzem ki a faluból a Baba Rotunda-hágóra. Most is tompán köpenyébe burkolózva gunnyasztott a természetvédelmi terület domborított térképe alatt, mint hálója zugában a pók, talán órák óta nem moccant, szemén, ajkán, nyelvén nem villant semmi fény. -Lakott a hágón egy útkaparó - kezdte -, valami Zoltán Marmorstein nevű. Fene tudja, mi ütött belé, elment, itt hagyott csapot-papot. Üresen áll a háza, szeretném, ha maga költözne bele. -Nem szívesen túrnám ki a helyéből. -Nos, az illető egyén úgy néz ki, nem tér vissza. Ha hinni lehet az embereknek, nagy jelenetet rendezett az este. Ki méltóztatott oltani a belét."Bodor Ádám Kolozsvárott született, 1936-ban. Magyarországra 1982-ben települt át.