“– Akkor ezért vagy kedvesebb anyával? Ez a kérdés mellbe vágott. Levert a víz, és rengeteg kérdés kavargott egyszerre a fejemben. Úristen, Lisette észrevette ezt? Csak négyéves, és már felfogja ezeket dolgokat? Már akkor felfogta? Milyen példát mutattam neki addig szülőként? Mi lett volna, ha nem változtatok a viselkedésemen? Mit tanult volna tőlem? Beszélj csúnyán és tiszteletlenül másokkal? Hajszold a pénzt életed végéig? Legyél egy önző, karrierista dög, akit nem érdekel semmi a vagyontárgyain kívül? Dolgozz olyan munkahelyen, amit utálsz? Napról napra erősebben érzem, hogy mennyire fontos feladat jó szülőnek lenni. A gyermekeink figyelnek minket, és idővel azokat a szokásokat veszik fel, amiket tőlünk láttak. Tehát rajtunk múlik, milyen lesz a következő generáció. Mégis képesek vagyunk elhitetni magunkkal, hogy rajtunk nem múlik semmi, mi már nem tehetünk semmit. Ez egy nagy hazugság, amit ideje lenne egy életre elfelejtenünk. Épp, hogy minden rajtunk múlik, szülőkön, azon, ahogy a gyermekeinket neveljük.”