Szin Donghjok az elso észak-koreai rab, aki kényszermunkatáborban látta meg a napvilágot, és akinek sikerült megszöknie. Nagybátyjai az 1950-es években Dél-Koreába menekültek, amiért az egész családot örökös kényszermunkára ítélték, és teljes jogfosztottságban tartották egy nagyfeszültségu szögesdróttal körülvett lágerben.
Szin elso gyerekkori emléke egy kivégzés. Tizenhárom évesen beárulta anyját és bátyját, akik szökni akartak. Jutalmul megkínozták, édesanyját a szeme láttára felakasztották, testvérét pedig agyonlotték. A táboron kívüli életrol szinte semmit sem tudott. Legfobb vágya csak az volt, hogy végre sült húst ehessen, amennyi belé fér.
Blaine Harden könyve Szin huszonhárom éves rabságának és szökésének története."Szeretet, együttérzés és család Szin elott ismeretlen fogalmak voltak. Isten sem tunt el vagy halt meg számára: egyszeruen nem hallott róla."
