Az Irodalmi Nobel-Díjasok Könyvtárának kilencedik darabja Björnstjerne Björnson regénye, az Álmodó Falvak Ember és természet, költészet és próza – Björnstjerne Björnson írásai a szintézis mesterművei. A XIX. századi norvég falu krónikásának megkapó történeteit mesteri líra szövi át: ettől válik Björnson két története a szerelem, a természet és az emberi lélek örök érvényű, csodaszép himnuszává. A kötetben szereplő két mű, az Arne és a Synnove solbakken egyaránt a norvég paraszti életnek állítanak emléket – a mulatozásnak és felhőtlen szabadságnak éppúgy, ahogy a nyomornak és az elkeseredésnek. Az Arne című kisregény főhőse egy fiatal, tehetséges fiú, aki versfaragás közben – mely Björnson nyelvi missziójának egyfajta lecsapódása a műben – arról ábrándozik, bárcsak megismerhetné a világot, és egyben tartozhatna is igazán valahova. Ez az életérzés egész Norvégia ábrándja lehetett abban az időben. Mint láthatjuk, nem is volt hiábavaló a küzdelem – mára Norvégia egy bámulatosan fejlett és autonóm országgá vált, tele nemzeti öntudattal, amelyet a romantika – és ennek részeként Björnstjerne Björnson eszméi alapoztak meg.
