Nagyívű esszéjében a szerző sorra veszi, hogy mely történelmi mulasztások és baklövések vezettek oda, hogy Európa egyik kimagasló kultúrnemzete két világháború kirobbantója lett. A leegyszerűsítő magyarázatokat cáfolva írja le a fasizmus és a hitlerizmus létrejöttének okait, ennek kapcsán ismerteti a demokráciákat mindenkor – tehát napjainkban is – fenyegető veszélyeket.
1) A hisztérikus közösségekben mind erősebb lesz a hamis önértékelésre való hajlandóság; […] örömmel fogadnak mindent, ami őket – lehetőleg a valóság rovására – felmagasztalja.
2) A demokratikus Európa elfelejtett valamit, amit a feudális Európa tudott: a békecsinálás művészetét.
3) A versailles-i békeszerződés nem azért volt rossz, mert túl szigorú volt, vagy túl enyhe, hanem mert nem zárta le a kérdést, melyből az első világháború megszületett: a német politikai keret végleges megalakulásának kérdését.
4) A fasizmus gyökerei mindig ott vannak, ahol bármilyen ok miatt, bármiféle megrázkódtatás során, bármiféle tévképzet folytán a nemzet ügye és a szabadság ügye szembekerül egymással.
5) A hitlerizmus nem szűnik meg hangoztatni a német nép békevágyát és azt, hogy a hadsereg a becsület miatt kell neki, nem másért, ugyanakkor azonban olyan politikát folytat, amely a német hadseregtől való legvadabb félelmet is indokolttá teszi.
