Az utóbbi évek társadalomtudományos vitáiban egyre nagyobb figyelmet kapott a térbeliség problémája, olyannyira, hogy néhányan már egyfajta térbeli fordulat kialakulásáról beszélnek. A kötet a szociológiai térelméletek értelmező rekonstruálására vállalkozik. A klasszikus és kortárs megközelítések is hasonló kérdésekkel szembesülnek: Miként zajlik a társadalmi viszonyok térbeli leképződése? Hogyan hatnak vissza az emberileg létrehozott térbeli formák a társadalmi világra? Milyen társadalmi képzeteket, reprezentációkat alkotnak az anyagi terekről? Hogyan élik meg a cselekvők a tereket? Miért van az, hogy a társadalmi csoportok más térbeliséget alkotnak maguknak? Mi az összefüggés a térbeliség és a csoportkohézió között?
A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ, és amellett érvel, hogy térbeliség és társadalmiság kettéválasztása, ahogy az sokáig bevett volt az elméleti szociológiában, téves: a társadalmi viszonyok szükségszerűen térbeliek, és fordítva. Ezt a belátást leginkább a terek viszonyszerű felfogása tudja érvényre juttatni, melynek kibontakozását e kötet is elő kívánja segíteni. A szociológiának – ha valóban a társadalom tudománya kíván lenni – számolnia kell a tér társadalomelméleti jelentőségével.