Életem talán legizgalmasabb 3-4 hetét éltem át írta anyjának Wallenberg augusztus 6-án, négy héttel Budapestre érkezése után. Bizony felfoghatatlan méretű tragédiát lát itt az ember, amerre néz, de annyi a munka éjjel-nappal, hogy csak néha tud reagálni rá. Két nappal korábban töltötte be harminckettedik évét. A születésnapom igazán mulatságosan esett! Csak délután figyeltem fel a dátumra, és megemlítettem a dolgot lelkes titkárnőm, Nákó grófnő előtt. Két óra múlva egy gyönyörű felszerelés állt íróasztalomon, levéltálca, naptár, tolltartó stb. egy flaska pezsgő és virágok társaságában. Egy hónap alatt Wallenberg élete alapjaiban változott meg. A jelentéktelen üzletember egy nemzetközi válsággóc kellős közepébe került. Olyan feladatot bíztak rá, amely nagy felelősséggel járt, és ez felszabadította vele született energiáit és tettvágyát. A szakmai frusztráció évei után főnöki pozícióban találta magát. Hamarosan ismertté vált Budapesten, főképp a zsidók között, akik számára ő lett a fény az elhúzódó sötétségben. A puszta tény, hogy a svájci és a svéd követségen fogadják a zsidókat, meghallgatják és előjegyzik őket, felbátorított sokakat, akik hajlandók segíteni jelentette Wallenberg a svéd külügyminisztériumnak. Elég volt arra, hogy életre keltse a jelenleg bénult önvédelmi ösztönt. Részlet a Wallenberg úgy dolgozik, mint egy őrült című fejezetből.
