Indítván tollamat, hogy megírjam hazám ifjúságának a magyar nemzet ezer éves történetét, lelkemben egy régi könyvecskének emléke elevenedik meg. A velem egykorúak talán még emlékeznek rája: Erdély versekbe szedett históriája volt e könyvecske, ezt szavaltuk végig, felváltva egymást, a kis székely falu rozoga iskolájában. Ennek a verses históriának négy első sora megmaradt emlékezetemben. Így szólt: Ki s mi laká Erdélyt A dák nemzet előtt: Sötét homály lebeg Még e kérdés fölött. Ha beköltözünk egy házba, melynek nem mi vagyunk első lakói, nem támad-e önkéntelen az a kérdés bennünk: vajon ki s miféle emberek laktak itt előttünk? Járván-kelvén szép magyar hazánk rónáin, hegyei közt, nem támad-e fel lelkünkben a kíváncsi kérdés: miféle népek éltek itt minekelőtte őseink elfoglalták ezt a földet, mely ezer esztendő óta a miénk?
