Soha nem találkoztam vele. Még csak nem is láttam. De hallottam a suttogásokat. A pletykákat. A történeteket, hogy olyan kegyetlen, mint az apja. Talán még rosszabb. Azt mondják, hogy a jelenléte a torkod köré fonódik, amikor belép a szobába. Pontosan ezt érzem abban a pillanatban, amikor besétál az étterembe, ahol dolgozom, és hallom, ahogy az emberek a nevét emlegetik.
Alexius Del Rossa.
A Sötét Uralkodó koronahercege. Mindent birtokolnak ebben a városban, kivéve az időjárást.
A férfiak azt mondják, jég van az ereiben, a nők pedig a mellkasában lévő romlott szívről beszélnek. Ő az a fajta ember, aki miatt imádkozol, hogy soha ne keresztezze az utadat. Az a fajta férfi, akit egy magamfajta lánynak esélye sincs túlélni.
De miközben a szemei csapdába ejtik az enyémet, és a vonzereje megérinti a bőrömet, képtelen vagyok megmozdulni, amikor sarokba szorít és átnyújt egy borítékot.
Egy ajánlat.
Amit nem utasíthatok vissza.
Nincs semmim. Nincs családom. Nincsenek barátaim. Nincs otthonom.
Eltűnhetek, és senki sem fogja észrevenni.
Pontosan ezért választott engem.
