Bo-bo-bocsánat - hebegtem -, ön a szomszédom borza? Micsoda kérdés! Bóóórzasztó! Én nem a szomszédjáé vagyok, én vagyok a szomszédja. A magam borza vagyok. Nevem Szűcssebestyén. Így ismerkedik meg a Fehérlófia utca 13-as bérház új lakója egy kurta lábú, sámlin üldögélő, szivarozó, csíkos állatkával. Annyi mindent beszélnek a borzokról, némelyek ellenszenvesnek, mogorvának, mások vidámnak, mókázónak tartják őket, holott valójában a borzok életét sűrű homály fedi. Szerencsére Szűcssebestyén a barátságos fajtához tartozik, és sok mindent elmesél a borzok életéről. Kiterjedt levelezést folytat az Amerikában élő Bűzös Borzzal, jó barátja a zseniális esőcsináló: Azúrborz, sőt egyszer egy borongó lelkületű Kóborzot is vendégül látja. Békés Pál mindent tud a valódi és a mesebeli városi borzokról, és amit elmesél róluk, megelevenedik Kalmár István rajzain.