A tündérmesék nem öregszenek, nem avulnak el. Minden embernek ma is el kell hagynia a szülői házat, mert az út maga az élet, mert aki nem indul el, az sohasem érkezik meg, sohasem válik érett, teljes személyiséggé. Ahogy nekünk, úgy minden mesehősnek meg kell küzdenie a maga boldogulásáért. Életében legalább egyszer mindenki királyfi, netán királykisasszony, a maga életének királya lehet. Csak menni kell, és aztán váratlanul megtörténik a csoda.
Mert a csoda itt van velünk és bennünk. A másik undok béka, ha még nem állunk készen a szerelem elfogadására. De királyfivá válik, ha megértünk rá, ha eljött a pillanat. Béka, ha még nem ura ösztöneinek, és királyfi, ha már érett, ha már végbement benne a személyiség integrációja.”
Bárdos József könyve nagy számú népmese szövegére támaszkodva azt vizsgálja, hol is van az a bizonyos más(ik) világ, ahová a mesék hőseinek el kell menniük azért, hogy végrehajthassák a rájuk kirótt nehéz feladatot, megtalálhassák önmagukat, és visszatérve beléphessenek a teljes értékű felnőttek világába.