"Ezek a történetek Áronnak szólnak, s nem Áronkának". Azaz, e hatvankilenc elbeszélés legtöbbje a benne megbúvó, avagy nem is igen bujkáló pajzán tartalom miatt gyermeknek nemigen mesélhető. A szexualitás és általában az "altáji" jelenségek emlegetése és ábrázolása a legkorábbi időktől kezdve sem állt távol a népi epikától és költészettől. Ezen tartalmak néha alig voltak észrevehetőek, de bizony igen gyakran előfordult, hogy leplezetlenül, szókimondóan ugrottak útonállóként a hallgató vagy az olvasó elé. Bár az erotika ősi eleme a népköltészetnek, csakhogy amikor a romantika idején a nemzet kezdett reácsodálkozni a saját népi irodalmi hagyományaira, s megindult a nép szellemi kincseinek a felmérése és gyűjtése, akkoriban még az irodalom világában is áthághatatlan erkölcsi szabályok uralkodtak. "A kötet történetei elsősorban édesanyám, Székely Jula gyűjtői szenvedélye alapján születtek. Ő a hatvanas évek elejétől kezdve egészen a nyolcvanas évek végéig járta Székelyföldet, és néprajzi gyűjtőként hatalmas folklóranyagot halmozott fel. Az általa látogatott helyek zömmel Csíkban voltak, Szentkirály, Menaság, Szentdomokos, Gyimesközéplok, de megjelent magnójával Gyergyóban és Udvarhely megyében is." (a Szerző)