Az, amit "Erdély aranykorának" neveznek a történészek, két fejedelem uralkodásának az idejére esett. Nem volt ez hosszú, sem maradéktalanul boldog korszak - mégis, ahhoz képest, amit annak előtte kellett átélniük Erdély lakóinak, valóságos "paradicsomi" állapotokat hozott. Az egyik fejedelem 16, a másik 18 évig uralkodott úgy, hogy az országon belül nem voltak háborúk, idegen katonák nem tapodták Erdély földjét. Bethlen Gábor - meglehetősen kalandos ifjúság után - kiváló uralkodó lett: a legnagyobbnak tartott erdélyi fejedelem, aki megerősítette a központi hatalmat, felvirágoztatta Erdélyt, és nemzetközi tekintélyt szerzett a kis ország számára. A másik fejedelem I. Rákóczi György, akivel Bethlennél a történészek lényegesen kevesebbet foglalkoznak, akiről keveset tudunk, holott ő is meglehetősen sokat tett Erdélyért. Mindketten dolgoztak a kis ország felemelkedéséét, és tényleg sikerült megvalósítaniuk egy bizonyos fellendülést, virágzást, amiért alattvalóik joggal áldhatták őket.
