Ne vezessük félre az olvasót: ezek bizony „ponyvaregények”.
A két világháború előtti magyar ponyvakiadás egyik érdekes és népszerű sorozata volt a Világvárosi Regények. Legfőbb „védjegye” a 64 oldalas kis füzeteknek az volt, hogy - ellentétben a szokással, a közönség igényével - nem használt külföldi, angolszász álneveket. Mindvégig nyíltan hirdette, hogy ez magyar írók által írt, budapesti sorozat.
A fiatalon elhunyt Aszlányi Károlynak sok kisregénye látott napvilágot a Világvárosi Regények között. Ez a kis könyv közülük mutat be kettőt: két könnyed, szórakoztató detektívtörténetet.
