Petőfi és Arany levelezése a magyar irodalom nagy kincsei közé tartozik. A két klasszikus költő barátsága csupán két és fél esztendeig tarthatott, azonban a XIX. század legfontosabb évtizedében, a reformkor csúcspontján, egy évvel a forradalom előtt kezdődött. Erkölcsi, esztétikai, ízlésbeli szövetségüknek Petőfi halála nem vetett véget: ami addig felfedező és megerősítő, inspiráló és felszabadító, örömteli és kölcsönös energiákat mozgósító segítség volt, később olyan emlékké szilárdult Arany verseiben, leveleiben és tanulmányaiban, amely egyszerre volt elveszített boldog idill és folytonosan jelen lévő példa, állandó viszonyítási pont. Ez a gyűjtemény kiemelkedik az írói levelezések történetéből.
