Két kamasz... A II. világháború sötétsége... És a halványan pislákoló humánum, amely megmutatja az egyedüli kiutat: a láthatatlan fényt. Marie-Laure LeBlanc, a Természettudományi Múzeumban dolgozó zseniális lakatosmester lánya hatéves korában megvakul. Az apja elkészíti számára Párizs tökéletes makettjét, hogy a lány tájékozódni tudjon a fények városában. Ám mire elkészül a miniatűr várossal, a nácik lerohanják Franciaországot és megszállják Párizst... Werner Pfennig egy német árvaházban él és különös képességgel bír: mindenféle rádiót képes megjavítani és megszólaltatni. Tehetségére hamar felfigyelnek, s Werner egy náci katonai iskolában találja magát, ahol kénytelen szembesülni a rendszer embertelenségével... A náci invázió elől Marie-Laure apjával egy távoli, tengerparti kisvárosba menekül, nagyapja egykori házába, nem utolsósorban azzal a megbízatással, hogy elrejtsék a Lángok Tengerének hívott és sötét legendákkal övezett gyémántot, amelyet a megszállók égre-földre keresnek. A háború azonban hamarosan utoléri őket, és Marie-Laure retteg a hírhedt gyémánt átkától... Anthony Doerr lírai szépségű regénye két kamasz gyermek egymásba fonódó sorsán keresztül mutatja be a II. világháború embertelen poklát, a látható sötétséget, amelyből a szilánkokra tört, halványan pislogó humánum mutatja az egyedüli kiutat: a láthatatlan fényt. Anthony Doerrt 2007-ben a Granta című brit irodalmi folyóirat a huszonegy legjobb fiatal amerikai regényíró közé választotta, 2011-ben pedig megnyerte a Sunday Times novellapályázatát. Neve azonban A láthatatlan fény című regénnyel vált világszerte ismertté. A kötet nagyon jó kritikai visszhangot váltott ki, jelölték a rangos National Book Awardra, hosszú ideig szerepelt a New York Times sikerlistáján, s a lap a 2014-es év tíz legjobb regénye közé is beválasztotta. 2015-ben pedig az Andrew Carnegie- és a Pulitzer-díjat is elnyerte. Doerr az Idaho állambeli Boise-ban él feleségével és két fiával. A láthatatlan fény az első magyarul olvasható műve.