Elmezavarából gyógyultan Enderby ezúttal bármixerként lép elénk. A színes koktélok világa azonban csak átmeneti menedéket nyújthat a reterát e visszavonult alanyi költőjének, aki egy rocksztár és egy botcsinálta költőtárs elleni merénylet gyanúsítottjaként ismét menekülni kényszerül. Adieu, ködös, homályos Albion, jer Tangier, fénydús egeddel! Irány tehát a világ -legalábbis az óvilág- vége, a napsütötte Marokkó, ahol Enderbynk hol bárgyú turistának, hol arab koldusnak, hol pedig bosszúszomjas költő-riválisnak álcázva magát csetlik-botlik tengerpartról szállodába, bazársorról hippi-drogtanyára, míg a tolvaj-költő Rawcliffe személyében meg nem leli balsorsa vélelmezett ősokát. E szomorúan nevetséges karneváli forgatagban Enderby -s vele az olvasó- nem csak a huszadik század legfontosabb kulturális dilemmáival - magas művészet kontra populáris szórakoztatás, ódivatú eredetiség, avagy kreatív plágium -, hanem az emberi létezés végső kérdéseivel is szembesül.