A Szent Grál - a kehely, melyet Jézus az utolsó vacsorán használt, és melyben felfogták szent vérét - az elmúlt 2000 év egyik legmélységesebb és legfeloldhatatlanabb rejtélye, aminek felkutatása az Artúr király mítoszával foglalkozó könyveken és filmeken keresztül milliók képzeletét ragadta magával. A Grál történetének azonban van egy sötétebb oldala, melyet a középkori románcok nem tárnak fel előttünk. Az évszázadok során több kézen is keresztülment, többek között Evangélista Szent János - a jánosi evangélium, és a Jelenések könyvének szerzője -, valamint a templomos lovagok kezén, akik "Lucifer smaragdserlege"-ként tekintettek rá. Andrew Collins rendkívüli új bizonyítékokkal szolgál magát a kelyhet, továbbá az eredetével kapcsolatos tiltott tanokat illetően, és kitér a kettős szerepre is, melyet Mária Magdolna és Evangélista Szent János játszott a keresztény egyház megalapításában. Ezeknek az ikonszerű alakoknak tudomásuk volt az isteni fényről, melyet Jézus a keresztségben megszerzett és húsvét előestéjén másoknak is átadott, az okkult rítusokról, amik a Grál-szertartás mintájaként szolgáltak, és ott nyugszanak a rejtély legmélyén. Nem meglepő, hogy e titkos tanításokat a római egyház minden erejével igyekezett elnyomni, mégis fenn tudtak maradni egy földalatti szellemi irányzat részeként; a franciaországi Languedoc kathar eretnekei, a templomos lovagok, a reneszánsz festők és az Aleister Crowley-hoz hasonló modern okkultisták tartották életben. Collins, miközben magával viszi az olvasót a misztikus társaságok és ezoterikus ismeretek árnyékos világába, színpompás és szenvedélyes történetet sző a furcsa gnoszikus szektákról és a katolicizmus történetének sötét oldaláról. Egy sor zavarba ejtő nyomot és ösvényt követve Anglia előkelő birtokain és templomkertjein át egyszer csak egy I. századi apró, zöld kőkehely kerül a birtokába. Vajon lehetséges, hogy ez volna a legendák Grálja?